Volt egyszer egy királylány, gonosz volt és hiú. Egész nap a tükörben nézegette magát, mert azt gondolta, ő a legszebb a világon. Az állatokat csupán azért szerette, hogy bundájukból, tollaikból különböző ruhákat készítsenek neki. Különösen a fecsketollakat kedvelte, mert úgy gondolta, ebből lehet a leggyönyörűbb hajdíszeket készíteni. Ezért megparancsolta a vadászainak, hogy minden fecskét fogjanak el, s tollaikat gyűjtsék össze neki. Így a környéken egyre kevesebb lett az állat, madarakat pedig szinte már látni sem lehetett.
Egy napon egy idős anyóka érkezett a királykisasszony homokkő palotájába. Egy kis kosár körtét kínált a királylánynak. A királylány nem vett a körtéből. Amikor már harmadik alkalommal utasította vissza a gyümölcsöt, az anyóka megelégelte gorombaságát. Boszorkánnyá változott, s azzal átkozta meg a királylányt, hogyha egy újabb fecske pusztul el a hiúsága miatt, porig rombolja a palotáját, s udvara minden lakóját fecskévé változtatja, ez a hely pedig örökké a fecskék lakóhelye lesz. A királylány nem hitt a boszorkánynak. Így mikor vadászai az első fecskét elejtették, az átok beteljesült. A palota összeomlott, lakói pedig fecskévé változtak.
Az idők során a palota romjaiból homokos domb lett, amelybe mindig bátran fészkelnek be a fecskék. Már évtizedek óta a fonyódiak Fecskepartnak hívják ezt a helyet.
Ha arra jársz, állj meg egy pillanatra, gyönyörködj a fecskék vitorlázó repülésében, hallgasd a fecskecsicsergést, s ha jól figyelsz, megláthatod a királylányt.
Kiss Letícia
6. osztályos tanuló
