Írta: Robi
Kategória:

A Palonai Magyar Bálint Általános Iskola pályázatot hirdet takarítói állás betöltésére közalkalmazotti jogviszony keretében, teljes munkaidőben, 2019. január 3-i kezdéssel. 

  • A munkavégzés helye: 8640 Fonyód, Fő utca 8.
  • Jelentkezési határidő: 2018.12.15.
  • Jelentkezni e-mailben az Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát., illetve levélben a Palonai Magyar Bálint Általános Iskola 8640 Fonyód Fő utca 8. címen lehet.
  • A jelentkezéshez kérjük mellékelni rövid önéletrajzot, az iskolai végzettséget igazoló dokumentumok másolatát és erkölcsi bizonyítványt.
Írta: Robi
Kategória:

Eddigi felajánlásukat megköszönve kérjük, továbbra is támogassa

adója 1%-val közhasznú alapítványunkat.

Írta: Robi
Kategória:

  Volt egyszer egy királylány, gonosz volt és hiú. Egész nap a tükörben nézegette magát, mert azt gondolta, ő a legszebb a világon. Az állatokat csupán azért szerette, hogy bundájukból, tollaikból különböző ruhákat készítsenek neki. Különösen a fecsketollakat kedvelte, mert úgy gondolta, ebből lehet a leggyönyörűbb hajdíszeket készíteni. Ezért megparancsolta a vadászainak, hogy minden fecskét fogjanak el, s tollaikat gyűjtsék össze neki. Így a környéken egyre kevesebb lett az állat, madarakat pedig szinte már látni sem lehetett.  

   Egy napon egy idős anyóka érkezett a királykisasszony homokkő palotájába. Egy kis kosár körtét kínált a királylánynak. A királylány nem vett a körtéből. Amikor már harmadik alkalommal utasította vissza a gyümölcsöt, az anyóka megelégelte gorombaságát. Boszorkánnyá változott, s azzal átkozta meg a királylányt, hogyha egy újabb fecske pusztul el a hiúsága miatt, porig rombolja a palotáját, s udvara minden lakóját fecskévé változtatja, ez a hely pedig örökké a fecskék lakóhelye lesz. A királylány nem hitt a boszorkánynak. Így mikor vadászai az első fecskét elejtették, az átok beteljesült. A palota összeomlott, lakói pedig fecskévé változtak.

   Az idők során a palota romjaiból homokos domb lett, amelybe mindig bátran fészkelnek be a fecskék. Már évtizedek óta a fonyódiak Fecskepartnak hívják ezt a helyet.

Ha arra jársz, állj meg egy pillanatra, gyönyörködj a fecskék vitorlázó repülésében, hallgasd a fecskecsicsergést, s ha jól figyelsz, megláthatod a királylányt.

 

 

Kiss Letícia
6. osztályos tanuló

 

                                                                                                      

Írta: Robi
Kategória:

 

Hálásan köszönöm a 2018. 11. 24-én megrendezett Magyar Bálint Általános Iskoláért Alapítvány bálján részt vett kedves vendégeknek, hogy velünk töltötték az estét. Köszönet mindazoknak, akik támogató jegyek vásárlásával, tombola tárgyak felajánlásával járultak hozzá gyermekeink tanórán kívüli programjaihoz, jutalmazásához, táborozásához, az iskolaudvar szépítéséhez.
Külön köszönöm a Szülői Munkaközösség szervező munkáját, a nyitótánc betanítását, a fellépők kiváló produkcióját.
Köszönettel tartozunk mindazoknak, akik önzetlenül munkájukat és idejüket áldozták azért, hogy a több, mint 200 vendégünket zökkenőmentesen kiszolgálhassuk. Így Lengyel Tímea ízléses dekorációját, a Huber család munkáját, a Városüzemeltetés és a Vagabundok szállítómunkáját, a Fonyód Konyha kiváló ételeit, Schäfer Péter felajánlását, amellyel nagyban hozzájárultak a bál sikeréhez, a jó hangulathoz.

 

Tisztelettel:

Makkos Csaba
intézményvezető

Írta: Robi
Kategória:

   Egyszer volt, hol nem volt, volt egy ikerpár, László és János. Egy kis faluban laktak a Balaton mellett szüleikkel, akiktől egy-egy sípot kaptak ajándékba. Minden délután ezekkel a sípokkal játszottak az utcán. Ezt az ottani földesurak nem szerették, és mindig megkergették a fiúkat. Minden alkalommal lovakkal, szekerekkel mentek a fiúk után.

   Egy idő után a szülők félni kezdtek, hogy a földesurak el fogják kapni a fiúkat, és bántani fogják őket. Ezt elmondták a gyerekeiknek is, akik emiatt sírva egy a közeli hegyen lévő barlangba futottak. Ott azt tervelték ki, hogy a sípokat eldugják a barlangban, és ha majd felnőnek, akkor veszik  csak elő, akkor viszont azt fújják majd egész nap. Tervüket véghez is vitték, a sípokat elrejtették. Mikor hazaértek, látták, hogy nagy vihar tombolt a faluban, mindent romba döntött, még az ő házukat is. A család, hogy legyen hol megszállniuk, elindult a barlang felé, de mikor odaértek, a barlang is eltűnt, ráomlott a hegy.

   Ezt a helyet a mai napig Sipos-hegynek hívjuk, hisz az eltűnt sípokat, mikor erősen fúj a szél, hallani lehet. Olyankor gazdáikat hívják.

 

                                                                                   Sztankula Ágnes

                                                                                             6.b